Cukotás
...lelke van....
2009. április 30., csütörtök
Szieszta után
Annyira fincsi volt az ebéd,hogy elnyomott az álom. Amikor felébredtem,a gondolkodó gombámon találtam magam.
Azon töprengtem,vajon,kaphatnék-e még egy kis gesztenyés pulykát. Ha nem,az sem baj,kiegyezek egy kis tejcsivel is.
Gesztenyés pulykamell
Anya ma gesztenyés pulykamellet adott nekem ebédre. Nagyon szeretem, ezért addig ettem, míg már a fülemen is az folyt.
De tudjátok, anya olyan irigy, nem adott csak egy kis csészényit. Pedig volt ám még az üvegben, én láttam!
Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések
Főoldal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)